C/1 témakör szóbeli vizsga

1. A városi színház közismert színésze szabadidejében ittasan személyi sérüléssel járó közúti közlekedési balesetet okozott, áldozatát ráadásul cserben is hagyta. Színháza munkáltatóként felelősségre vonhatja-e mindezért művészét? 
A kérdés szerinti balesetet okozó színész mindezzel megsértette munkaviszonyból származó kötelezettségét, miután az Mt. 8. § (2) bekezdése megállapítja: a munkavállaló munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely – különösen a munkavállaló munkakörének jellege, a munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján – közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója jó hírnevének, jogos gazdasági érdekének vagy a munkaviszony céljának veszélyeztetésére. A színész ittas balesetokozása és sérült áldozatának cserbenhagyása – különösen színészi munkakörből eredő ismertsége okán – „árnyékot vet” színházára is, veszélyeztetve annak jó hírnevét, így jogos gazdasági érdekét is.

2. Elhelyezhet-e biztonsági kamerát a munkáltató az alkalmazottainak fenntartott étkezdében?
Az Mt. 11. § (1) bekezdése alapján erre nincs lehetősége, miután a munkáltató a munkavállalót csak a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizheti.

3. Egy munkáltató Magyarország szinte valamennyi városában boltot működtet. Az egyes boltokban dolgozók alapbérének megállapításakor különbséget lehet-e tenni arra figyelemmel, hogy az érintett településeken eltérő a bérszínvonal, különböző az átlagkereset?
Az Mt. 12. § (3) bekezdése alapján a munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természete, minősége, mennyisége, a munkakörülmények, a szükséges szakképzettség, fizikai vagy szellemi erőfeszítés, tapasztalat, felelősség mellett a munkaerő-piaci viszonyokat is figyelembe kell venni. A munkaerő-piaci viszonyok fogalmába beletartoznak a munkáltató egyes boltjai szerinti település (megye, régió) bérviszonyai, az egyes munkakörökhöz kapcsolódó átlagkeresetek is.

4. A munkáltató az új Mt. hatálybalépése után is fizette 14 órától a délutáni pótlékot. A pótlékra való jogosultságról sem munkaszerződés, sem kollektív szerződés nem rendelkezett, a munkáltató a kérdésben szabályzatot sem adott ki. Az új igazgató 2013 nyarán arra hivatkozással, hogy az Mt. nem írja elő e pótlékra való jogosultságot, megszüntette a délutáni műszakpótlék 14-től 18 óráig történő kifizetését. Jogszerű volt-e a döntés?
Az Mt. 16. § (1)-(2) bekezdései szerint egyoldalú kötelezettségvállalás (a továbbiakban: kötelezettségvállalás) alapján a jogosult elfogadására tekintet nélkül követelhető a vállalt kötelezettség teljesítése. A kötelezettségvállalás a jogosult – a kérdés szerinti esetben a munkavállalók – terhére akkor módosítható vagy azonnali hatállyal abban az esetben mondható fel, ha a jognyilatkozatot tevő – azaz a munkáltató – körülményeiben a közlést követően olyan lényeges változás következett be, amely a kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné vagy aránytalan sérelemmel járna. Így – csupán az Mt-re történő hivatkozással – a munkáltató nem szüntethette volna meg indokolás nélkül a délutáni műszakpótlékra való jogosultságot, figyelemmel arra, hogy az Mt. 17. § (1) bekezdése alapján munkáltatói kötelezettségvállalást eredményez az egyoldalúan kialakított gyakorlat érvényesítése is. A kérdéses esetben ez utóbbi lehetőséggel történt a munkáltatói kötelezettségvállalás.

5. A munkaszerződésben a felek három hónap próbaidőt kötöttek ki. A munkavállaló augusztus 1-jén állt munkába, a munkáltató a munkaviszonyát – figyelemmel a próbaidő lejártának időpontjára – november 1-jén azonnali hatályú felmondással, indokolás nélkül megszüntette. Jogszerű-e a munkáltató eljárása?
A munkáltató azonnali hatályú felmondásával egy napot késett. Az Mt. 25. § (4) bekezdésében foglaltak szerint a hónapokban megállapított határidő lejártának napja ugyan valóban az a nap, amely számánál fogva a kezdő napnak megfelel. A próbaidő viszont az Mt. 26. § szerint a munkaviszonyra vonatkozó szabályban vagy a felek megállapodásában meghatározott, határidőnek nem minősülő időtartam, melynek számítására – többek között – a 25. § (4) bekezdése nem alkalmazható. Az ilyen időtartam számításánál a naptár az irányadó. Miután a 3 hónapos próbaidő október 31-én lejárt, a munkáltató által november 1-jén közölt indokolás nélküli azonnali hatályú felmondás jogellenes.

6. A munkaszerződésben csak a munkavállaló alapbérét és munkakörét állapították meg. Mi lesz munkavégzésének helye?
Bár az Mt. 45. § (3) bekezdése előírja: a munkavállaló munkahelyét a munkaszerződésben kell meghatározni, ennek kikötése hiányában is létrejön a munkaviszony. Az Mt. érintett törvényhelye ugyanis úgy rendelkezik, hogy a munkahely munkaszerződésben történő meghatározásának hiányában munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a munkavállaló munkáját szokás szerint végzi.

7. Mely tartamra és milyen mértékű munkaidőre jön létre a munkaviszony, ha a munkaszerződésben minderről nem találunk kikötést? 
Az Mt. 45. § (2) bekezdése szerint a munkaviszony tartamát a munkaszerződésben kell meghatározni. Ennek hiányában a munkaviszony határozatlan időre jön létre. A 45. § (4) bekezdése alapján a munkaviszony – eltérő megállapodás, azaz a munkaszerződés kikötése hiányában – általános teljes napi munkaidőben (8 óra) történő foglalkoztatásra jön létre.

8. A munkavállaló a munkaszerződése és a munkába állása közötti két hónap alatt – arra hivatkozással, hogy jobban fizető állást talált – elállt a munkaszerződéstől. Jogszerűen élt-e az elállás jogával?
Az Mt. 49. § (2) bekezdése a munkaszerződés megkötése és a munkaviszony kezdetének napja között akkor biztosítja mindkét félnek a munkaszerződéstől történő elállás jogát, ha annak megkötését követően körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a munkaviszony teljesítését lehetetlenné tenné vagy aránytalan sérelemmel járna. Ugyanakkor az Mt. 49. § (1) bekezdése előírja: a felek a munkaszerződés megkötése és a munkaviszony kezdetének napja közötti időszakban nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely a munkaviszony létrejöttét meghiúsítaná. Márpedig a jobban fizető állásajánlat okán történő elállás éppen az említett tilalomba ütközik, és nem tekinthető egyébként olyan körülménynek, amely a jogszerű elállásra módot ad.

9. A kórház sebésze rendszeresen hálapénzt fogadott el pácienseitől. Mindez utóbb a kórházigazgató tudomására jutott, aki felelősségre vonta az orvost. A sebész kijelentette: minden szabályt betartott, a hálapénzt a betegek önkéntesen, többnyire a műtétek után adták. Megalapozott-e az orvos álláspontja?
Az Mt. 52. § (2) bekezdése szerint nem, miután a munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytől díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el.

10. A színház pénztárosával szemben alapos gyanú merült fel, hogy munkaideje alatt a bizományosi értékesítésre átvett jegyekből is többet eladott. A színház igazgatója az ügy tisztásázására vizsgálatot indított, melyet ugyanakkor kifejezetten zavart a jegypénztáros jelenléte. Milyen intézkedést tehet ezzel kapcsolatban az igazgató?
Az Mt. 55. § (2) bekezdése alapján a munkáltató, ha a munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés körülményeinek kivizsgálása miatt indokolt, a vizsgálat lefolytatásához szükséges, de legfeljebb harminc napos időtartamra mentesítheti a munkavállalót rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól.

11. Az intézmény főigazgatója felbuzdult azon a tv-tudósításon, mely szerint az Egyesült Államokban egy, a kocsijával a járdára felhajtót azzal büntettek, hogy több napon át a közlekedési szabálysértésének helyszínén egy felirattal „hirdette” a gyalogosoknak, mit követett el. A főigazgató szerint hatékony eszköz lenne a munkafegyelem fenntartásához, ha – akár arcképpel is – közzétennék a rendszeresen késő, vagy pontatlanul dolgozó kollégák nevét. Ha a hónap dolgozóját ki lehet plakátolni – fordult ötletével az intézmény jogtanácsosához a főigazgató -, miért ne lehetne ugyanazt a módszert alkalmazni a nem éppen példásan dolgozók esetében? Milyen választ adna az igazgatónak?
Az Mt. 56. § (2) bekezdése alapján a főigazgató ötlete törvénysértő, miután a munkaviszonnyal kapcsolatos munkavállalói vétkes kötelezettségszegés esetén hátrányos jogkövetkezményként csak a munkaviszonnyal összefüggő, annak feltételeit határozott időre módosító olyan hátrány állapítható meg, amely a munkavállaló személyhez fűződő jogát és emberi méltóságát nem sérti.

12. A védett korban lévő pénztárost érinti az üzletben tervezett létszámleépítés. Munkaszerződése szerint munkavégzési helye az üzlet, ahol dolgozik. A munkáltatónak az érintett városban még három üzlete van. Fel kell-e az Mt. alapján a munkavállaló részére kínálni az említett három üzlet egyik betöltetlen pénztárosi munkakörét?
Logikusnak tűnik az igen válasz, ugyanakkor az Mt. ilyen kötelezettséget nem támaszt a munkáltatóval szemben. A 66. § (5) bekezdése szerint a munkáltató a nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló határozatlan tartamú munkaviszonyát a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül (a védett kor) – többek között – a munkáltató működésével összefüggő okból akkor szüntetheti meg, ha a munkáltatónál a munkaszerződése [Mt. 45. § (3) bekezdése] szerinti munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja. A kérdéses esetben az Mt. alapján a munkáltatónak eleve nincs munkakör felajánlási kötelezettsége, hiszen a pénztáros munkaszerződése szerinti munkahelyén nincs másik megfelelő betöltetlen, így felajánlható munkakör.

13. A munkáltató átszervezéssel indokolva felmondta munkavállalója munkaviszonyát. A 30 napos felmondási idejének lejártakor a munkáltatónál munkaviszonyban töltött ideje két nappal meghaladja a három évet. Jogosult-e a munkavállaló az Mt. szerint végkielégítésre?
Az Mt. 77. § (2) bekezdése szerint a végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének időpontjában legalább 3 év időtartamban fennálljon. E rendelkezés alapján a munkavállalónak nem jár végkielégítés, hiszen a felmondás közlésekor még nem rendelkezett a munkáltatónál fennálló, az Mt. szerinti végkielégítésre való jogosultság egyik mellőzhetetlen feltételeként megállapított 3 éves munkaviszonyban töltött idővel.

14. A munkáltató a szakszervezet egyik – védelemre nem megjelölt – választott tisztségviselőjének és az üzemi tanács tagjának egyaránt jogellenesen szünteti meg munkaviszonyát. Melyikük kérheti a bíróságtól munkaviszonya helyreállítását?
Az Mt. 83. § d) pontja alapján a munkavállaló kérelmére a bíróság a munkaviszonyt helyreállítja, ha a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésekor munkavállalói képviselő volt. Ugyanakkor az Mt. 294. § (1) bekezdésének e) pontja alapján kettejük közül csak az üzemi tanács tagja tekintendő a munkavállaló képviselőjének, ennek következtében kizárólag ő kérheti munkaviszonya helyreállítását.

15. A munkáltató csupán arra kéri egyik alkalmazottját, a munkaidő letelte után is tartsa bekapcsolva mobiltelefonját. A munkavállaló szerint mindez készenlétet jelent, hiszen bármikor hívhatja a főnöke. Erre figyelemmel kéri a két munkanap közti időszakra készenléti pótlék megfizetését.
Az Mt. 110. § (1) bekezdése alapján a munkavállaló a beosztás szerinti napi munkaidején kívül rendelkezésre állásra kötelezhető. A 110. § (3)-(4) bekezdése szerint a készenlét alatti tartózkodási helyét a munkavállaló határozza meg oly módon, hogy a munkáltató utasítása esetén haladéktalanul rendelkezésre álljon, továbbá a munkavállaló a rendelkezésre állás tartama alatt köteles munkára képes állapotát megőrizni. A munkáltató a munkavállaló napi pihenőidő alatti mozgását nem korlátozta és nem rendelte el munkaképességének megőrzését sem, így csupán a mobiltelefon bekapcsolva tartására irányuló kérés nem tekinthető a készenlét elrendelésére szóló munkáltatói utasításnak.

16. A munkavállaló 2013-ban 35 napot volt keresőképtelen. A keresőképtelenség első 30 napja jogszerző időnek tekintendő-e a szabadságra való jogosultsága szempontjából?
Az Mt. 115. § (1) bekezdése szerint a munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár. A (2) bekezdés egyes munkavégzés alóli mentesülések időtartamát munkában töltött időnek minősíti a szabadságra való jogosultság megállapításakor. A 115. § (2) bekezdés e) pontja alapján munkában töltött időnek minősül a naptári évenként 30 napot meg nem haladó keresőképtelenség. A törvényszöveg nyelvtani értelmezése alapján a 30 napot meghaladó keresőképtelenséggel annak teljes naptári évi tartama nem minősül munkában töltött, azaz jogszerző időnek a szabadság tekintetében. Ellenkező jogalkotói szándék esetén úgy kellett volna fogalmazni, mint a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (Mt. 128. §) vonatkozásában, melynek első hat hónapja minősül munkában töltött időnek.

17. Felmondási tilalom hatálya alatt áll-e az a női munkavállaló, aki örökbefogadási szándékkal egy gyermeket nevelésbe vett?
Az Mt. 127. § (2) bekezdése szerint szülési szabadság annak a nőnek is jár, aki a gyermeket örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette. Az Mt. 66. § (3) bekezdésének b) pontja szerint a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt a szülési szabadság tartama alatt.

18. Az étterem pincérének jár-e vasárnapi bérpótlék, figyelemmel arra, hogy munkáltatója az Mt. 101. § (1) bekezdésének i) pontja szerint a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozik? 
Az Mt. 140. § (1) bekezdésének a) pontja alapján vasárnapi munkavégzés esetén ötven százalékos vasárnapi pótlék jár, ha a munkavállaló a rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag a 101. § (1) bekezdés d), e) vagy i) pontban meghatározott feltételek alapján kötelezhető. Az étterem pincére ugyanakkor vasárnapra munkaidő-beosztása alapján nemcsak a 101. § (1) bekezdés i), hanem a 101. § (1) bekezdés a) pontja szerint is munkavégzésre kötelezhető, így vasárnapi pótlékra nem jogosult. Az említett a) pont szerint vasárnapra rendes munkaidő a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben osztható be. Az étterem és a pincér is ilyen munkáltatónak, illetőleg munkakörnek tekintendő, miután a tevékenység igénybevételére a vasárnaphoz közvetlenül kapcsolódó általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján kerül sor.

19. A munkaszerződése szerint a munkavállaló 300.000 Ft alapbérre és – a prémiumfeladat teljesítése esetén – alapbére 25 %-ának megfelelő összegű prémiumra jogosult. A prémiumot – figyelemmel a jogosultsági feltételként meghatározott feladat teljesítésre – minden hónapban ki is fizetik a részére. Amikor a munkavállaló nyáron hosszabb szabadságra megy, meglepődve tapasztalja, hogy távolléte időtartamára nem fizették ki a 25 %-os prémiumnak megfelelő 75.000. Ft arányos részét. Törvényes volt-e a munkáltató eljárása?
Az Mt. 148. § (1) bekezdése szerint – a szabadságra járó – távolléti díjat az esedékessége időpontjában érvényes alapbér (136. §), pótlékátalány (145. §), továbbá az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra (irányadó időszak) kifizetett teljesítménybér (150. §) és bérpótlék (151. §) figyelembevételével kell megállapítani. A prémiumot – bár az Mt. nem szabályozza – az ítélkezési gyakorlat alapján teljesítménybérnek tekintjük. Az Mt. ugyanakkor a távolléti díj meghatározásakor kizárólag a 137. § (3) bekezdésében foglaltak szerint kifizetett teljesítménybért engedi számításba venni [150. § (1)]. A felhívott törvényi rendelkezés alapján a távolléti díjba csak a munkaszerződésben teljesítménybér formájában meghatározott munkabér vagy az idő- és teljesítménybér összekapcsolásával megállapított díjazás számítandó be. Utóbbi esetben további törvényi feltétele a beszámításnak, hogy az időbér ne érje el az alapbér összegét. Miután a kérdésben az időbér összege azonos az alapbérével, a prémiumot figyelmen kívül kell hagyni a távolléti díj meghatározásakor.

20. Egy orvvadász menekülés közben az erdei tisztás szélén puskájával rálő a munkaidejükben őt követő, a helyi vadásztársasággal munkaviszonyban álló két vadászra. A vadászokat munkáltatójuk a legkorszerűbb fegyverrel látta el, havonta kötelező a lövészeti gyakorlaton való részvétel, továbbá kioktatta őket az orvvadászok lehetséges felbukkanásával kapcsolatos teendőkről. Az orvvadász lövéseitől mindkét vadász megsebesül. Az ebből eredő károsodásukért felelősséggel tartozik-e munkáltatójuk?
Az Mt. 166. § (2) bekezdése szerint a munkáltató – többek között – mentesül a kártérítési felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa. Az erdei tisztás nem tartozik a munkáltató ellenőrzési körébe. Az orvvadász felbukkanásával a munkáltatónak ugyanakkor számolnia kellett, viszont maga minden elvárhatót megtett a károkozó körülmény bekövetkezésének elkerüléséért és elhárításáért (felszerelte és kiképezte vadászait az orvvadászok elleni esetleges fellépésre). Így kárfelelőssége sem áll fenn.

21. A munkavállaló azonnali hatállyal felmond, miután közvetlen felettese egy munkahelyi névnapon nyilvánosan molesztálta és sértegette. Miután munkáltatója nem fizeti meg részére a 78. § (3) bekezdése szerint járó, a felmentési idő tartamára biztosított távolléti díjat és végkielégítését, három hónap elteltével keresetet nyújt be igénye érvényesítése iránt a bírósághoz. A munkáltató szerint keresete elkésett, miután a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos ügyekben 30 napos keresetindítási határidő áll rendelkezésre.
A perben alperesi pozícióba kerülő korábbi munkáltató álláspontja téves. Az Mt. 287. § (2) bekezdése szerint ugyanis a munkavállaló a 78. § szerinti azonnali hatályú felmondásával kapcsolatos igényét az elévülési időn belül érvényesítheti.

A szóbeli szakvizsgán gyakran feltett kérdések társadalombiztosítási jogból

Összeállították: Molnárné dr. Balogh Márta és Dr. Molnár-Hidassy Dóra
A válaszok a legfontosabb tudnivalókat tartalmazzák, a részletes válaszok a könyv megfelelő részeinél találhatóak. Lezárva 2013. május 5-én.

Molnárné Dr. Balogh Márta
Dr. Molnár-Hidassy Dóra

Társadalombiztosítási jog 
Ára: 3 500 Ft

Minta oldalak (pdf formátumban):
Előszó,
Bevezető,
Mintatétel,
Tartalomjegyzék

1. Ön hogyan vált biztosítottá?
Ön, mint alkalmazásban álló személy, ismertesse a biztosítási kötelezettség létrejöttét a jogviszony (pl. munkaviszony) létrejöttével együtt, a társadalombiztosításban való kötelező részvétellel összekapcsolva.
A Tbj. 2. §-a szerint:
(2) A társadalombiztosításban való részvétel a törvényben meghatározott szabályok szerint kötelező.
(5) A biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre. Ennek érvényesítése érdekében a foglalkoztatót bejelentési, nyilvántartási, járulék-megállapítási és levonási, járulékfizetési, valamint bevallási kötelezettség terheli.
A foglalkoztató fentiek szerint bejelenti a biztosításba a foglalkoztatottat, és erről igazolást ad részére.

2. Ismertesse a társadalombiztosítási kiadások fedezetrendszerét a foglalkoztatott oldaláról!
A foglalkoztatott az egyéni járulékfizetés szabályai szerinti befizetési kötelezettség teljesítésével járul hozzá a társadalombiztosítási kiadások fedezetéhez.
A Tbj. 19. § (2)-(3) bekezdése szerint a biztosított 10%-os mértékű nyugdíjjárulékot és 8,5%-os mértékű egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot fizet. Ebből az egészségbiztosítási járulék 7%, amely megoszlik 4% természetbeni egészségbiztosítási járulékra és 3% pénzbeli egészségbiztosítási járulékra.

3. Melyek a foglalkoztató befizetései?
A korábbi társadalombiztosítási járulékfizetés-kötelezettséget felváltó szociális hozzájárulási adó szabályait ismertesse a válaszában!
A 2011. évi CLVI. törvény 453. § (1) A szociális hozzájárulási adó (a továbbiakban e fejezet alkalmazásában: az adó) a kifizetőt természetes személlyel fennálló egyes jogviszonyaira, az egyéni vállalkozót, a mezőgazdasági őstermelőt e jogállására tekintettel (saját maga után), más személyt e fejezet külön rendelkezése alapján, a társadalmi közös szükségletek fedezetéhez való hozzájárulás kötelezettségének megfelelően terhelő, százalékos mértékű fizetési kötelezettség.
(2) A szociális biztonsághoz, valamint a testi és lelki egészséghez való jog érvényesítését szolgáló egyes szociális ellátások fedezetéhez, továbbá az egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásához szükséges államháztartási források biztosítása céljából az adóból származó államháztartási bevétel a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott arányok szerint megoszlik a társadalombiztosítás egyes pénzügyi alapjai és a törvényben meghatározott elkülönített állami pénzalap költségvetése között.
A szociális hozzájárulási adó mértéke 27 százalékos.

4. Ismertesse a terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultság feltételeit!
Ebtv. 40. § (1) Terhességi-gyermekágyi segély annak jár, aki a szülést megelőzően két éven belül 365 napon át biztosított volt, és
a) a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszűnését követő negyvenkét napon belül szül, vagy
b) a biztosítás megszűnését követő negyvenkét napon túl baleseti táppénz folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás megszűnését követő huszonnyolc napon belül szül.
(3) A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelő időtartamra jár. A terhességi-gyermekágyi segély legfeljebb a gyermek születését követő 168. napig jár, kivéve a jogszabály szerint a koraszülött gyermekek esetében a szülési szabadságra vonatkozó rendelkezés alkalmazásakor. Ha a terhességi-gyermekágyi segély iránti kérelem a szülés várható időpontját megelőző 28 napnál korábban kerül benyújtásra, akkor a kérelem elbírálására vonatkozó határidő a szülés várható időpontját megelőző 28. napon kezdődik.
Ebtv. 42. § (1) A terhességi-gyermekágyi segély a napi átlagkereset 70%-a.

5. Ki jogosult gyermekgondozási díjra?
A legfőbb szabályok:
Ebtv. 42/A. § (1) Gyermekgondozási díjra jogosult
a) a biztosított szülő, ha a gyermekgondozási díj igénylését – a gyermeket szülő anya esetén a szülést – megelőzően két éven belül 365 napon át biztosított volt,
b) a terhességi-gyermekágyi segélyben részesült anya, akinek a biztosítási jogviszonya a terhességi-gyermekágyi segély igénybevételének időtartama alatt megszűnt, feltéve, hogy a terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultsága a biztosítási jogviszonyának fennállása alatt keletkezett és a szülést megelőzően két éven belül 365 napon át biztosított volt,
és a gyermeket saját háztartásában neveli.
Ebtv. 42/B. § (1) A gyermekgondozási díj legkorábban a terhességi-gyermekágyi segély, illetőleg az annak megfelelő időtartam lejártát követő naptól a gyermeket szülő anya esetében a szülést, egyéb esetben a jogosultságot megelőző 2 éven belül megszerzett biztosításban töltött napoknak megfelelő időtartamra, de legfeljebb a gyermek 2. életévének betöltéséig jár.
Ebtv. 42/D. § (1) A gyermekgondozási díj a naptári napi átlagkereset 70 százaléka, de legfeljebb havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 százaléka.

6. Ismertesse a táppénzre jogosultság legfontosabb szabályait!
Ebtv. 43. § (1) Táppénzre jogosult az, aki a biztosítás fennállása alatt keresőképtelenné válik és a Tbj.-ben meghatározott mértékű pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett.
(2) Egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a keresőképtelenséget és a táppénzre való jogosultságot, azok időtartamát, az ellátás mértékét, illetőleg összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani. E rendelkezés vonatkozik arra az esetre is, ha a több biztosítási jogviszony ugyanannál a foglalkoztatónál áll fenn.
Ebtv. 46. § (1) Táppénz a keresőképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban
a) a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt egy éven át;
(3) Az, aki keresőképtelenségét közvetlenül megelőző egy évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelő időn át kaphat.
Ebtv. 48. § (2) A táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben elért, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem (a továbbiakban: jövedelem) naptári napi átlaga alapján kell megállapítani.

7. Sorolja fel, elismert üzemi baleset esetén milyen baleseti ellátásokra lesz jogosult a sérült!
Elismert üzemi baleset esetén a sérült egészségbiztosítási ellátásként baleseti egészségügyi szolgáltatásra, baleseti táppénzre és baleseti járadékra, a hozzátartozó nyugellátásként baleseti hozzátartozói nyugellátásra lesz jogosult.

8. Ismertesse az üzemi baleset fogalmát!
Igen gyakran feltett kérdés, mert a kiemelt ellátásnak minősülő baleseti ellátásoknál a jogosultságot eredményező alapfogalomnak minősül az üzemi baleset meghatározása.
Ebtv. 52. § (1) Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, illetőleg munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (a továbbiakban: úti baleset). Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri.
(2) A társadalombiztosítási ellátás igénybevétele során bekövetkezett balesetek közül üzeminek az számít, amely a biztosítottat keresőképtelenségének vagy rokkantságának, továbbá az egészségkárosodás mértékének, rehabilitálhatóságának az elbírálása céljából elrendelt, illetőleg a keresőképessé váláshoz szükséges egyéb vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenésével összefüggésben érte.

9. Határozza meg a foglalkozási megbetegedés fogalmát!
Ebtv. 52. § (3) Foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának a különös veszélye folytán keletkezett.

10. Jogalap nélkül kifizetett egészségbiztosítási ellátást hogyan lehet visszakövetelni az ellátást felvevőtől?
Ebtv. 66. § (1) Az, aki az egészségbiztosítás ellátásai közül pénzbeli ellátást, baleseti járadékot, baleseti táppénzt, vagy utazási költséghez nyújtott támogatást (e szakasz alkalmazásában együtt: ellátás) jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított 90 napon belül írásban kötelezték.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idő elteltével a jogalap nélkül felvett egészségbiztosítási ellátást attól lehet visszakövetelni, akinek az ellátás felvétele felróható.

11. Az egészségbiztosító által kibocsátott fizetési meghagyással szemben lehet-e jogorvoslattal élni?
Igen, de nem fellebbezéssel, hanem a fizetési meghagyás a kézhezvételtől számított 30 napon belül keresettel támadható meg a bíróság előtt.

12. Az egészségbiztosítási ágazatban melyik a másodfokú hatósági jogkört gyakorló igazgatási szerv?
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár.

13. Hogyan lehet nyugdíjigényt benyújtani?
Tny. 64. § (1) A nyugellátást írásban, kizárólag az e célra rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus űrlapon (a továbbiakban együtt: igénybejelentő lap) kell igényelni.
(4) Az igénybejelentő lap benyújtásával egyidejűleg az igénylőnek közölnie kell az azonosításához szükséges adatokat, a társadalombiztosítási azonosító jelét, valamint csatolnia kell a társadalombiztosítási nyilvántartásban nem szereplő jogviszonyok bizonyításához felhasználni kívánt iratokat, továbbá egészségi állapottól függő ellátás esetén az egészségi állapottal összefüggő iratokat.
A kérelem elbírálására a lakóhely szerinti megyei, fővárosi kormányhivatal nyugdíjbiztosítási igazgatósága illetékes, kivéve, ha az ügy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság országos illetékességébe tartozik (nemzetközi ügy, fegyveres testület tagja részére adott ellátás, nyugdíjasként elhunyt személy utáni hozzátartozói nyugellátás).

14. Ki jogosult öregségi nyugdíjra?
Öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki betöltötte a reá irányadó nyugdíjkorhatárt, rendelkezik legalább 20 év szolgálati idővel, és a nyugdíj megállapítása időpontjában nem áll biztosítási jogviszonyban.
A résznyugdíjhoz legalább 15 év szolgálati idő szükséges.

15. Sorolja fel a hozzátartozói nyugellátásokat!
Ideiglenes özvegyi nyugdíj, özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj, baleseti hozzátartozói nyugdíj.

16. Ki jogosult özvegyi nyugdíjra?
Tny. 45. § (1) Özvegyi nyugdíjat a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs (a továbbiakban együtt: házastárs) kaphat.
Tny. 45. § (2) Özvegyi nyugdíjra jogosult a házastársra előírt feltételek fennállása esetén az is, aki élettársával ennek haláláig
a) egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy
b) megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt.
Tny. 46. § alapján: Özvegyi nyugdíjra az jogosult, akinek házastársa öregségi nyugdíjasként halt meg, vagy akinek házastársa halálakor rendelkezett az életkorára előírt mértékű szolgálati idővel.

17. Ki jogosult ideiglenes özvegyi nyugdíjra?
Tny. 47. § § (1) Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától legalább egy évig, továbbá az elhunyt jogán árvaellátásra jogosult, másfél évesnél fiatalabb gyermeket eltartó özvegynek az árva 18 hónapos életkorának betöltéséig jár. Fogyatékos vagy tartósan beteg gyermek esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj azonos feltétellel a gyermek harmadik születésnapjáig
folyósítható. (2) Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki házastársa halálakor
a) a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, vagy
b) megváltozott munkaképességű, vagy
c) házastársa jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik.

18. Egyetemista kaphat-e árvaellátást?
Igen, felsőfokú nappali tagozatos tanulmányok ideje alatt, legfeljebb 25 éves korig adható árvaellátás.
Méltányosságból legfeljebb 27 éves korig meghosszabbítható a jogosultság, ha a tanulmányok 25 éves korig nem fejeződtek be.

19. Sorolja fel, melyek a megváltozott munkaképességűek ellátásai!
A megváltozott munkaképességű személyek részére rehabilitációs ellátás vagy rokkantsági ellátás állapítható meg.

20. Ki jogosult rehabilitációs ellátásra?
A megváltozott munkaképességű személy (akinek egészségi állapota 60%-os vagy kisebb mértékű)
– rehabilitációs ellátásra, vagy
– rokkantsági ellátásra
szerezhet jogosultságot.
A megváltozott munkaképességű személy
– rehabilitációs ellátásra jogosult, ha rehabilitálható,
– rokkantsági ellátásra jogosult, ha a rehabilitációja nem javasolt, vagy ha rehabilitálható, de a kérelem benyújtásának időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő időtartam az 5 évet nem haladja meg.

21. Jogorvoslat a nyugdíjbiztosítási ágazatban.
A nyugdíjbiztosítási ágazatban első fokon eljáró hatóság a megyei, fővárosi kormányhivatal nyugdíjbiztosítási igazgatósága, illetve a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság.
Másodfokú hatóság az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság.
A másodfokú határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül a határozat bírósági felülvizsgálata kérhető jogszabálysértésre hivatkozással.

  •  
  •